1. Az a fiú..

És ez a nap is eljött. A költözés napja. Iszonyatosan haragudtam anyura, amiért az egyetlen olyan helyről elmegyünk amit sikerült megkedvelnem. Ugyanis nem vagyok az a fajta lány mint az a többi... Tudjátok! Az a "tegyük ki mindenünket" fajta lány. Én inkább olyan visszahúzódó, magamnak való típus vagyok. Egy igaz barátom volt, de most őt is itt kell hagynom. Kössz anya! Nem tudom pontosan, hogy miért is akar elköltözni. Főleg azt nem, hogy miért ilyen messzire. New Yorkból Londonba.. Nem akartam elmenni. Meg is mondtam anyunak, hogy 1 hónap múlva úgy is 18 leszek, úgyhogy vissza fogok jönni ha tetszik neki, ha nem. De azt mondta, hogy addig az 1 hónapig vele kell lennem. Annyira féltett... Csak nem tudtam mitől, vagy éppen kitől.. Végülis anyu mindg is furcsa volt. Úgy gondoltam, hogy biztos csak azért félt, mert rájött, hogy lassan felnövök és már nem leszek az ő pici tökéletes lánya. Vagyis ezt mondta. Hittem neki. 

Elindultunk a reptérre. Amkor odaértünk, rendkívül nagy tömeg volt. A megszokottnál nagyobb. Bementünk. Vagyis betolakodtunk. A nagy sürgés forgásban elvesztettük egymást. Megpróbáltam odamenni a recepcióhoz, de valaki fel lökött, és nem egy ember taposott át rajtam. Többen is beleléptek a hasamba 2 ember rálépett a bokámra, és egy ember az arcomra is, amitől elkezdett vérezni a számon hagyott seb. Ráadásul a hasbarugás miatt iszonyatos hányinger tört rám. Az emberek még mindig rajtam tapostak, amikor hirtelen egy kezet láttam meg az újra felém közelítő cipő talpán, s hirtelen minden megállt... Szó szerint. A tömeg megállt, úgy ahogy volt, a falióra másodperc mérőlye abbahagyta a kattogást és egy helyben állt. Hihetetlen volt. Mintha az a valaki csinálta volna. De hogy? Mintha álmodtam volna. Majd az ismeretlen idegen talpra segített. Egy fiú volt. Kb 185 cm magas, világos barna hajú, nagy barna szemekkel nézett rám mosolyogva. És bár az idő megállt, mintha órákig néztük volna egymást. De aztán egyszer csak vége lett...Egy nagy durranást hallottam, s a fiú elrohant. Aztán ahogy eltűnt, a tömeg elkezdett megint izegni-mozogni. Én pedig úgy álltam ott egy helyben, mint aki szellemet látott. Mintha egy filmben lettem volna. Valaki megérintette a vállamat. Megfordultam, azt hittem megint ő az... De ráhibáztam. Csak anyu volt. Elkezdett pánikolni:
- Úristen drágám jól vagy? Láttam, hogy a földön vagy és aztán valahogy félre löktél mindenkit és sikerült felállnod. Nagyon megijedtem.
Csak néztem rá. 
- De hát én nem is magamtól...- itt abbahagytam a mondatot, mert ezt jobb ha nem tudja. Ezért is csak bepánikolna, és rögtön vinne vagy a rendőrségre, vagy az orvoshoz. Ezt pedig nem akartam. El akartam valakinek mondani, de az nem anya volt.
- Te mit nem?- kérdezte meglepetten.
- Á semmi! Nézd ott egy itt dolgozó nő a púlt mögött, és nem beszél most senkivel! Menjünk oda és kérdezzük meg, hogy mi ez a felfordulás.
-Jónapot!- mondtam. - Meg tudná mondani, hogy mi történik itt?- kérdeztem.
- Elnézést kérünk, de a járatok nem mennek! - mondta zavarodottan a fiatal hölgy. 
- Micsoda? Miért? - kérdeztem bizonytalanul.
Mielőtt válaszolhatott volna a nő, egy hatalmas villámcsapás áldozata lett a reptér előtt kb 10 méterre álló hatalmas fa. Az egész épületben elment az áram, és minden koromsötét volt. Csönd árasztotta el a repteret, s mindenki a hatalmas üvegablak felé fordult, hogy lássák mi történt. Én egy másodpercre fordítottam az ablak felé a fejem, majd vissza a pult felé. De már nem az a lány állt előttem.. Hanem ő... Az a fiú. S ezt súgta a fülembe:
- Ha meg akarod élni a 18. szülinapodat, most azonnal fuss el innen... Minél messzebb, annál jobb...
- Mi? De ezt te honnan..?
Mielőtt befejezhettem volna a kérdést közbevágott:
- Majd mindent megmagyarázok! De most fuss! Az anyukáddal együtt! 
Nem tudom miért, de hallgattam rá, megfogtam anyu kezét és elkezdtem kifele ráncigálni, fel lökve több embert. Kint beültettem az anyós ülésre egy üres taxiba, én pedig beültem mellé, majd megforgattam a kormányt, a gázra tettem a lábam, és már mentünk is.

Sziasztok:) Köszi az olvasást!:)) Vélemények jöhetnek komiba:))